Majdnem 10 év telt el azóta, hogy utoljára, és akkor még kettesben erre jártunk, és a környék sokat fejlődött. Most a gyerekekkel három kisebb túrát terveztünk kb. 5km-es távolságokkal, ami a szint és a terep nehézségei miatt bőven elegendőnek tűnt elsőre.

Első nap a Tarajkát (Hribienok 1284m) céloztuk be, mert ez a túra szinte a szállásunktól (Novy Smokovec) indult, így nem kellett semmiféle jármű aznap. Ide megy egyébként egy szuper sikló is, de ez csak a B terv volt ;) A sikló alsó állomásától a kék, majd piros(magisztrále) jelzésen körben jutottunk fel a Tarajkára,  ahol egy csomó faragott medve várt :) Ez volt a sikló felső állomása is, így nagy volt a nyüzsgés. Elsőre ennyit is terveztünk, ami ezután jött,  az a "majdmeglátjuk" kategória már.
Kis pihenés, játék és ebéd szünet után továbbmentünk a piros jelzésen a Tarpataki-Nagy-vízeséshez. Itt egyszer csak szembetaláltuk magunkat egy rókával. Igazi, vörös, nagy és gyönyörű. Pár másodperces farkasszemezés után elszaladt, mi pedig visszakanyarodtunk Tarajka felé, de ez így egyben mesés volt. Mivel a Kicsi közben bealudt a hátamon, így egészen az autóig mentünk le, nem siklóztunk lefelé sem. Csak elméletben "szakértettük" meg, hogy hogyan működik és mikor indul, miért forog a kerék, mikor mozog a sodrony és még kb.4 millió fiús kérdés... de álltuk a sarat!
Végül is 10km lett az első napunk (a délutáni bevásárlással együtt, mert elfelejtettük leállítani az "alkalmazást"), de a gyerekek este még focimeccset rendeztek az udvaron, szóval azt hiszem jól bírták. A siklóval ez a túra könnyen rövidíthető és igazán kisgyerekes terep volt.

Másnapra a  Csorbató feletti Elülső-Szoliszkó csúcsot (2093m) néztük ki, ami az egyik legkönnyebben járható 2000-es. Mivel  az út maga nem hosszú, úgy döntöttünk, hogy belefér, ha vonattal megyünk a tóig, és nem autózunk aznap sem. Vonatmániás gyerekekkel már kb. ez is elég lett volna egy napra!
A tótól felvonó visz fel 1840m-re, ami nagy segítség. Fent kicsit hűvös és felhős hegyi időjárás fogadott, úgyhogy hamar elindultunk felfelé, mert hegymenetben ritkán fázik az ember :D . Szép lassan bandukoltunk fel a törpefenyők között a lépcsős sziklákon. A gyerekek nagyon élvezték, a nagyfiam is könnyen ment/mászott felfelé. Neki nincs tériszonya velem ellentétben. Kb. egy óra alatt értünk fel, de megérte. Igazi mászós élmény volt néhol még nekünk is. Lefelé kicsit hosszabb volt az út a "sziklalépcsőkön". A felvonótól a csúcs oda-vissza nincs 2km sem, és kicsit több mint 2 óra alatt "megjártuk", de ebéddel, játékkal és a vonatozással mégis fullos nap lett belőle. És igen, este volt foci is... 

A következő úticél a Kő-pataki-tó volt, vagyis egész pontosan a tótól a Nagy-Morgás hágó felé vezető út (szintén a magisztrále). A tóig ami 1751m-en van,ismét felvonóval mentünk. Innen indultunk el hágó felé a kővel kirakott úton. Tudtunk, hogy a hágóig nem jutunk el, vagyis sejtettük, és mivel időközben úgy befelhősödött, hogy nagyjából 30m-re láttunk, tényleg visszafordultunk kb. félútról inkább játszóterezni (a tó mellett 1751m-en. ..). A fiúk elvezték a köveken botorkálást, még akkor is ha kilátás nem nagyon volt, vagy éppen ezért, hogy a felhőkben járunk... Nekik ez olyan volt, mint ha a felhők fölött jártunk volna :) A játszótérről aztán a csodás panoráma kárpótolt, és ezzel búcsút is vettünk a Magas-Tátrától.

Hazafelé tettünk egy kis kitérőt a Bélai-Tátra felé, azaz megnéztünk a hegyet a másik oldalról is. Egészen más arcát mutatja a hegy onnan. Zár település után pici sípályák fogadtak, és onnan indult egy zöld turistaút, amin egészen a Zöld-tavi menedékházig lehet eljutni. Mi persze ezt nem is terveztük, csak besétáltunk egy kicsit, hogy aztán jólessen az 5,5 óra autózás hazáig, de így is szép volt, jó volt, visszamennénk! :)