Zöldülő háztartásom egyik alapköve, hogy igyekszem nem vásárolni felesleges dolgokat, ezzel is csökkentve a termelődő szemetet. Nem kész recept, csak próbálkozás, de leszoktam az ásványvizes palackokról, ha tehetem vászonzsákokkal járok bevásárolni, otthon pedig komposztálunk és szelektíven gyűjtjük, amit lehet. Nem nagy hókuszpókusz az egész, és látványosan csökkent a kukánk tartalma. (Erről írtam már bővebben itt.)

De szemét nem csak a kukában van, hanem körülöttünk is van sok tulajdonképpen teljesen felesleges tárgy, eszköz, játék, ami ha nem most, hát később biztos kidobásra kerül, mert már nem örökölhető, nem jó, de legfőképp nem trendi egy idő után. 

A cikk egy éve íródott, de ma ugyanúgy aktuális, sőt, pár hónap "otthonmaradás" után talán még inkább az! 

Na de egyáltalán kell az az adott eszköz, ruha vagy játék??? A cikket az a nemrég (azaz egy éve) történt eset ihlette, amikor a kicsivel mentem az oviba a nagyért, az aulában pedig "játékvásár" volt. A tény is bosszant, hogy a gyerekek orra elé ömlesztenek ilyesmit, és ha rajtam múlna, be sem engedném az ilyen intézményekbe, vagy legalább nem ennyire szem elé rakva, de mindegy. A lényeg, hogy:

Kell ez egyáltalán???

Ezt a kérdést feltehetjük kb. mindegyik vásárlása során. Sokat segít, ha nem hangulatjavító céllal indulunk el "shoppingolni" - bár amióta anya vagyok, ilyenre esetemben nem is került sor - vagy előbb körbenézünk otthon. Ez a gyerekruhákra is érvényes. Első gyereknél még hajlamos az ember túlbiztosítani, aztán rájöttem, hogy bizony teljesen normális, ha délre foltos a body, nem kell minden étkezés (kicsi gyereknél ez ugye min. 5) után átöltöztetni, vannak ennél fontosabb dolgok is. Nem kell mindenből külön otthoni, ovis, "elmenős", ünnepi, hétvégi, nagyilátogatós, stb. szett. 
Van egy alapszabály a felnőttek ruhatárára is, miszerint, ha egy ruhát az elmúlt 365 napban nem vettél fel, akkor nyugodt szívvel ki is dobhatod (vagyis add tovább, sokféle csatorna van már erre). Továbbgondolva, ne vegyél olyat, ami tetszik, de igazából nincs is rá szükséged!!! Még akkor se, ha lenne rá pénzed!!! NEM KELL MEGMUTATNI A  VILÁGNAK, HOGY BÍBÍÍÍ, NEKEM ILYEN IS VAN... !!!

(Forrás: facebook.com/anyatestprojekt)

Ugyanez igaz a játékokra is. Amikor megszülettek a fiúk, megfogadtam, hogy nem halmozzuk el őket játékokkal, mert sem értékelni, sem élvezni nem fogják tudni őket. Ezt nagyjából a rokonság is értette, és nem lett a ház mütyürhalmaz. Számtalan értékes játék van, ami tartós, többnyire fából készült, vagy pl. a fiúk Duplo készletében ott vannak azok a darabok, amikkel 30 éve én is játszottam. 

És itt kanyarodjunk vissza az ovis játékvásárra, ahol az asztal tele volt műanyag mütyürökkel, rózsaszín vagy négykerekű "szeméttel". Nem láttam egyetlen társasjátékot, fa építőjátékot vagy bármely kreativitásra ösztönző darabot, csupa műanyag autó/figura/baba és akármi, amiket valamelyik "frenetikus" mesefilm ihletett...
Hogy miért? Hát azért, mert van, aki megveszi!
Sok kis ovis boldogan ment haza valami új zsákmánnyal, ami lehet, hogy aznap vele aludt az ágyban, de a fejemet rá, hogy 2 hét múlva már vagy az ágy alatt lesz vagy a kukában. Igaz, hogy csak "pár száz" forint, de akkor is... ha nem kell, akkor NEM veszem meg!!!

Mire tanítjuk a gyerekeinket ezzel a megvásárolt pár percnyi boldogsággal? 

Arra biztosan nem, hogy hogyan is értékeljék azt amijük van, márpedig valahol ez a "fogyasztói társadalmunk" alapköve, hogy sosem elégszünk meg azzal ami van, és a boldogságot mindig egy újabb tárgytól, ajándéktól várjuk ideig óráig... Arra sem tanítjuk, hogy beosszák a pénzt, meggondolják, hogy mire költenek és mire nem, még akkor is, ha történetesen lenne felesleges 200 Forintja. 

Sokkal fontosabb lenne megtanítanunk a saját példánkon keresztül, hogy ne akarjanak a gyerekeke mindent birtokolni, nem kell minden megszerezni, nem kell otthonra trambulin, elektromos kisautó és felfújható ugrálóvár is, nem kell a teljes sorozat az x mesekönyvből, nem kell színes lufihalmaz az ovis ballagásra. Adjunk értelmes ajándékot, időt és közös élményeket, ha annak van itt az ideje, és merjünk ne állandóan tárgyakat ajándékozni magunk helyett!!!