Régóta érlelődött bennünk a gondolat, hogy ismét nagy hegyeket lássunk. Jártunk már a környező országokban, sőt kicsit távolabb, kicsit magasabb hegyek között is még kettesben, de amióta gyerekeink vannak, csak belföldön túráztunk, ami gyönyörű, de akkor is más... Így hát végre nekivágtunk, az akkor 1,5 és 4 éves fiúkkal Ausztriának.

Oké, nem a világ vége, nem egy extrém hegyi túra, de terveink szerint nem csak az all inclusive apartmanunk teraszáról akartuk megszemlélni a távoli hegyeket. Karintiát néztük ki magunknak, mert ott már igazán nagy magasságok is vannak, autóval 6 órán belül elérhető és bőven van felvonóval kombinálható túralehetőség. A felvonó azért volt most különösen fontos, mert kisgyerekkel máskülönben nem jutunk messzire, pláne nem magasra. Ausztriában sok helyen működnek a turisztikai kártyák, amit egyszer megvesz az ember és amivel aztán számos szolgáltatást ingyen vagy nagy kedvezménnyel lehet igénybe venni. Mi is ezt terveztük, és az egy hetes nyaralást gondolatban már jó előre háromszor is megtöltöttük programmal. :) Nem volt nehéz...

A szállásunk a Millstätter See partján volt, egy kempingben. Nem sátraztunk, egy apartmant béreltünk önellátással, nekünk ugyanis csak kicsi sátraink vannak, ami alvásra szuper, de eső esetén nagy szívás. A tó egyébként  kb. 600m-en van, így akár fürödni is lehetett volna, ha melegebb hetet fogunk ki... Nem fürödtünk... de sebaj :)

A tervezés-szervezés apa feladata, ő nézte ki a túrákat, a szállást, intézte a biztosítást és az útvonaltervet. A pakolás anya-dolog (nálunk legalábbis). Elég sok cucc jött össze, mert egy hét az már idő, és az időjárást nehéz kiszámolni, így készültünk minden félével. A kicsinek még vinni kellett az utazóágyat, sőt az ikeás etetőszéket is, vittünk ágyneműt, törölközőt és mivel önellátós nyaralást terveztünk, így vittünk pl. kávét, zabpelyhet, a kásához, lekvárt, kerti zöldségeket és némi üveges babakaját is, mert a 1,5 évesem még épp megette, és jobb volt, mint a szendvics. A pakolás az egyszerűség és praktikusság jegyében zajlott.

Az út Budapesttől 540km, ami nettó 5 és fél óra autózás. Ez okozza az első fejtörést, mert két kisgyerekkel ez bizony sok. Szerencsére az időjárással szerencsénk volt, azaz nem volt nagy meleg, de úgy döntöttünk, hogy éjjel, vagyis inkább hajnalban indulunk, hogy lehetőség szerint aludjanak még pár órát a kocsiban. A tervezett indulás éjjel 03:30! A fiúk ruhában aludtak, de még így is felébredek annyira, hogy nem aludtak vissza rögtön a kocsiban. (ez volt az első ilyen indulásunk... ) Édesen félkómásan csacsogtak hátul... Aztán győzött az álom... Egy határ előtti gyors tankolás és kávébeszerzés után suhantunk tovább az osztrák utakon. Úgy terveztük, hogy kb.félúton tartunk egy reggelizős hosszabb pihenőt, de aztán akkorra alvás volt a hátsó sorban, hogy 4 és fél óra után, immár a wörthi tónál álltunk csak meg. Itt aztán több mint egy órát mászkáltunk, nem kellett sietnünk, mivel még csak 8 óra múlott...

Mivel időnk mint a tenger, útközben megálltunk még Annenheimben, ahonnan kabinos és ülőlift visz fel a Gerlitzen csúcsra, 1900m-re. Ez pont útbaesett egyébként, nem volt plusz kitérő. Odafent nem időztünk sokat, mivel kb.5 fok volt (lent 22fok) és még csak ismerkedtünk a panorámával és az otthoni nyár után a hűvösebb hegyi klímával, de akklimatizációs "kirándulásnak" a 0. napon tökéletes volt.
(A felvonó a Kärnten kártyával ingyenes volt. A kártya 44 euró/felnőtt/egy hét, gyerekeknek 6 év alatt ingyenes (2018))

1. nap: Az első utazós napot kipihenve, reggel eső és 12 fok fogadott. Éljen! :) Ez azonban nem tarthatott vissza semmi jótól, az idő egyre jobb lesz...legalábbis ezt mondták. Gyors újra tervezés után a Kölnbrein gáthoz indultunk, ami Ausztria legmagasabban fekvő duzzasztógátja. A gát 1933m-en van, a hegyek között. Az oda vezető út fizetős, de a Karintia kártyával ingyenes (a tegnapi felvonóval és ezzel már meg is térült a kártya ára). A kanyargós szerpentinen több híd és alagút van és jobbról balról kis vízesések robognak le a völgybe. Csodaszép! Fent újfent elég zord időjárás fogadott, így a gyerekekre gyorsan ráhúztuk a váltónadrágot is(!). Így is nagyon hideg volt: 6fok, szemetelő eső és szél ... ez így együtt nagyon kellemetlen volt még nekünk felnőtteknek is. Sokat így nem tudtunk maradni és túrázni sem, csak a gátat jártuk be és a kiállítást néztük meg. A gát építéséről szóló videót -tele munkagéppel- háromszor is végignéztük. Aztán lemenekültünk a hidegből, gyorsan elintéztük a bevásárlást és hazamentünk pihenni. Délután még felsétáltunk a kemping feletti dombon és onnan is körbenéztünk kicsit. Ez volt a bemelegités :)

2. nap: Végre túráztunk egy kicsit. A Millstätter tó felett A Lammersdorfer Hüttétől (1644m) mentünk fel Granattor-ig, ami 2000m felett van már. A Hütté-ig fizetős út vezet, ami 5 EUR volt. Fent alpesi környezet, mesebeli Hütte és tehenek fogadtak. Nem volt agyontáblázva az út a Granattor-ig, de kb.eltéveszteni sem lehet. ☺ Szerpentines szekérúton és a kanyarokat levágós lépcsős sziklás úton is fel lehet jutni. Igazi alpesi kaland volt egy 4 évesnek és persze a szüleinek is, na meg a kis Potyautasunknak is, aki egyébként szintén gyalogolt egy keveset. 
Fent a gerincen enyhén szólva sem volt jó idő, rettenetesen fújt a szél, így a kaputól mi ugyanerre jöttünk vissza, mert kicsit rövidebbnek tűnt, mint körbe. A túra 6,5km lett, és 500m szint fel és ugyanennyi le is. A Hüttéhez visszaérve megebédeltünk, a meleg leves hamar a kis pocakokban vándorolt. 

Millstätt településen, a tónál már jó idő volt, 22 fokos karintiai nyár, így ha már épp ott jártunk, és nem aludtak el a gyerekek a kocsiban, elmentünk sétahajózni a Millstätter tóra. Ez abszolút pihenős program, és a Karintia kártyával ingyenes (mimás...) 

3. nap: újra lazább felvonózós napot terveztünk. Bad Kleinkirchheimbe indultunk, ahol két ingyenes (kártyával) felvonó is van. Végül a Brunnachalm fele menőt választottuk, mert a másik aznap nem működött. A kabinos felvonó 1902 m-re vitt fel. Az időjárás továbbra is hűvös (max.10fok) és szeles volt, így itt is csak körbenéztünk, játszótereztünk és kb. egy óra után az egy órás déli ebéd szünet előtt, amikor nem mennek a felvonók, lejöttünk. A másik mai program a Falkertsee-nél lévő Heidi Élménypark volt (kártyával ingyenes). A park a mesére épül, aranyos és nagyon szép helyen van. Az 1875 m-es magasság ellenére itt végre nem akartunk megfagyni. A mai alvás is a kocsiban sikeredett, így hazaérve uzsonna után még játszótereztünk a kempingben. A gyerekek sose fáradnak el...

4. nap: megérkezett a beígért rosszidő, mert az eddigi 18-20 fok lent, és 5-6 fok fent a hegyen, itt úgy tűnik teljesen normális volt ;) Ezért ma főzős és játszóterezős délelőttünk volt. Végre időben és meleg ebédet ettünk mind. (Az otthoni kialakult napirend ellenére a gyerekek nagyon jól viselték, hogy a nyaralás során jelentősen csúszott a napi programunk, azaz pl. az ebéd is, néha akár órákat... ) Délután az alvás után pedig szintén a kempingből indulva túráztunk egy keveset, mert a rossz idő végül is csak 5 fokkal hűvösebbet jelent és eső szerencsére itt nem volt. Meredek szerpentines mászós út vezetett az erdőben felfelé egy kis patak mellett, ami csak úgy robogott lefelé mellettünk. Aztán egyszercsak kértünk egy tisztásra, ahol egy tehén nézett velünk farkasszemet. Egy kis gazdaságon át vezetett az út, ahol volt még nyuszi, kakas, tyúkok és még egy páva is. Kb. 1000 m-en lehettünk, és csodaszép kilátás nyílt visszafelé a tóra és a környező hegyekre. A mini túra kb. 4,5 km volt.

5. nap: Újra bakancsot húztunk, és irány a Goldeck. Spittal an der Drau-tól (560m) felvonó visz fel 2050m-re. A köztes állomás, ahol át kell szállni, 1650m-en van. A felvonó a Karintia kártyával ingyenes.
Úgy döntöttünk, hogy felfelé csak a köztes állomásig megyünk, és onnan feltúrázunk egészen a csúcsra, ami 2192 m. Elég borús idő volt, de melegebb mint eddig. Széles kavicsos út vezetett felfelé fenyők, törpefenyők és mindenféle virágos bokor között 210-es jelzéssel. A Goldeckhütté-nél (1929m) csak egy rövid pihenőt tartottunk, mert elkezdett esni az eső. Ennek ellenére hideg nem volt felfelé. A 284-és úton mentünk fel, ami a hegyoldalban vezet, nem pedig fent a gerincen, nem akartunk több szelet. ;)

Mire felértünk a csúcskereszthez elvonultak a felhők, és néha még a nap is sütött, úgyhogy fent ebédeltünk. Volt pad, napsütés, jó levegő, tehén és szuper panoráma. Jah,és ebéd is a hátizsákból. Élveztük, hogy nem kell megfagyni a hegyen - pulcsiban és esődzsekiben, a gyerekek sapkában-. Lefelé annyira jó idő lett, hogy nem is felvonóztunk rögtön le 550m-re, hanem megálltunk középen és majd egy órát csak napoztunk. Elpakoltuk a pulcsikat, kényelmesen pelust cseréltünk, lógattuk a lábunkat, tiszta "hawaii" volt.

Leérve Spittal an der Drau-ban megnéztünk még egy vasútmodell kiállítást (Karintia kártyával ingyenes ), mert a fiúk imádják a vonatokat. Kb.mi lehettünk aznap az egyetlen látogatók, és max.fél órát voltunk bent, de a fiúk boldogok voltak. Olyan csodálatos, hogy minden apróságnak így tudnak örülni!

6. nap: Mára ígérték a legjobb időt, így mára tartogattak a legnagyobb hegyet. Ez felvonóval persze nem akkora dicsőség, de nekünk most az időjárás a legnagyobb ellenségünk. Szóval Mallnitz-ba mentünk, ahonnan felvonóztunk -a kártyával ingyenesen- az Ankogelre, 2636m-re. A csúcs maga egyébként 3000m feletti. Fent meglepően jó idő volt, 7fok, és még hó, ami olvadt, így jó kis csúszós volt a talaj. Úgy terveztük, hogy visszafelé is felvonózunk, de annyira tetszett az idő, hogy úgy döntöttünk, gyalog megyünk le a köztes állomásra 1950m-re. Ez 3km volt lefelé, 700m szint. Kacskaringós, havas, latyakos, vizes majd köves, füves út vezetett le a völgyben. Sok apró hegyi patak robogott le velünk együtt, ezeket is többször kereszteztük. Izgalmas és fárasztó túra volt hirtelen felindulásból, de nagyon jó döntés volt. A spontán túra után Mallnitz-ban -véletlenül- egy magyar étteremben ebédeltünk... nagyon finomat!

Délután Kolbnitz volt a cél, ahol panorámavasúttal mentünk fel 1200m-re. Mivel "eltúráztuk" az időt, az utolsó menetet csíptük csak el, fent sétáltunk egyet és csúszdáztak a fiúk. Pihenésnek aranyos volt ez is! Hazafelé már mindenki azt érezte, hogy kimaxoltuk ezt a hetet és a Karintia kártyát is, és hogy nagyon jó volt! Jól elfáradtunk, de nálunk ez is hozzátartozik a nyaraláshoz.

7. és egyben az utolsó nap: indulás haza! 10-kor indultunk el, és hogy ne legyen olyan hirtelen a hazaérkezés, útba ejtettük Graz felett Teichalm-ot. Ez 1200 m-en taláható: tó, Hütte, tanövény, játszótér, dombok és tehenek. Nagyon hangulatos kirándulóhely, ideális pihenő volt. Majdnem 2 órát játszottunk, sétáltunk és ebédeltük itt. Mivel így nem autópályáztunk Ausztriában, elég későn értünk haza, de ezt végül senki sem bánta.

Nagyon szuper nyaralás volt, rengeteg élménnyel, ami mindenkit feltöltött, és az élményeket még sokáig fogjuk mesélni!