Sokszor írtam már, hogy mennyire fontosnak tartom a fenntartható és környezetbarát megoldásokat otthon, a hétköznapokban. Így sok szempontból talán a mostani önkéntes karantént is könnyebb volt elviselni, megoldani, bár a túrázás és a rokonok/barátok így is hiányoztak.

A ritkább bevásárlás, az otthoni főzés, a gyerekek otthoni kreatív foglalkoztatása, a mozgás biztosítása, a zsúfolt helyek elkerülése nem esett nehezünkre. Ami azonban nekem is újdonság volt, az a kenyérsütés és a kovászolás. Nem első hullámban kezdtük, de bizony alig kaptunk élesztőt a boltban március végén és kenyérért sem akartunk sűrűn kijárni, így belevágtunk, és áprilisban megszületett családunk új tagja, a kovász.

Az első kenyerek szépek voltak, és vastag ropogós héjúak, belül azonban hagyott kívánnivalót maga után. De ez egy olyan biznisz, amibe ha belevág az ember, már nem lehet csak úgy kiszállni. Így hát időről időre, kb. 5-7 naponta újra készültek kenyérkék és be kell valljam, hogy bizony egyre jobbak lettek. Rengeteget tanultunk a férjemmel együtt, és még számtalan dolgot nem tudunk, de próbálkozunk lelkesen. A kezdeti szentségeléseink után, miszerint "ez ragad... még mindig... nagyon", "most akkor ezzel mit csináljak", "hova hajtogassam" stb., mára lassan talán ráéreztünk valamire és minden kenyérnek úgy tudunk örülni, mint a gyerekek.

Innen is nagy köszönet, Szabinak az ország Pékjének, aki bevezetett minket is ebbe a csodába! 

Íme egy válogatás a házi pékségünkből:

A kenyér kovásszal az igazi (nekünk már) és van kemény ropogós és puha héjú, formában sült verzió is. Nekem a vastag héjú, a gyerekeknek a vékony verzió jön be jobban. Egyszerre mindig többet sütünk, és a fele megy a fagyasztóba. A kenyér másnap, sőt ha úgy adódik harmadnak is ehető, messze nem olyan, mint a bolti kenyerek, noha ott is egyre jobbakat lehet venni.
Készült itthon még pizza, kréker, pita és pogácsa is kovásszal, és mind szuper lett. Nem bonyolult egyik sem, a nehézséget csupán az adja, hogy a kovász miatt nagyon hosszan készül, sokat és sokszor kell pihentetni a tésztát. A kezdeti bedagasztás a melós, pláne nekem kezdő kovászolónak, mert bizony ez még mindig nagyon ragad, de aztán némi liszttel megtámogatva minden mérgem elszáll a "csapkodós résznél", amit Szabitól is elleshettek, de szerintem szuper oktatóvideó Borbás Marcsi és Limara kenyérsütése is:

A képek között látható gyökérkenyér élesztős, és a kalács is csak így sikerült nekem olyanra, amit elképzeltem, de lehet nekifutunk a kovászos kalácsnak is majd egyszer talán mégegyszer,.. 

Jó próbálkozást Nektek is, és aki belevágott, most már ne adja fel, nincs jobb, mint a saját kenyér!