Túrafüggőként már nagyon hiányzik a természet, az utazás, a panoráma, hogy ne csak a kert végéig lássak, vagy az utca végéig fussunk el háromszázszor. A "bezártság" lassan 2 hónapja tart, és még ki tudja hol a vége. Hatalmas tisztelet és elismerés minden frontvonalban dolgozónak, de ez a két hónap már mindenkinek "fáj", még ha olykor bagatellnek is tűnik, hogy kinek mi is hiányzik... 

A szabályozások és korlátozások a szabadtéri egyéni (családi) sportolást nem tiltják, de mindenkitől felelős magatartást várnak el, ami teljesen természetes. Ezt figyelembe véve a mi kis családunk az elmúlt 2 hónapban 8 helyett 2-szer ment el túrázni, ami végtelenül jól esett, és feltöltött, de azért hát na...

A legutóbbi túráról hoztam két képet, amit most is percekig tudok nézni, mert tényleg jólesik. Érezni a napsütést, a levegőt, a fák susogását és majdnem kárpótol a lemondott (vagyis csak őszre halasztott) kisebb nyaralásokért, hazai barangolásokért.

A túra célját körültekintően választottuk meg: nem mentünk messze, de a fővároshoz közeli kedvelt helyeket jól elkerültük. Nem mentünk se hegycsúcsra, se kilátóhoz, se tóhoz, és kb. semmilyen "látványossághoz", és a kocsit is településen kívül tettük le. A tervezés sikerét jelzik, hogy átlag szumma 3 emberrel találkoztunk az egész napos erdei túra során.
Ezzel ellentétben viszont rengeteg állatot láttunk, akik szinte megérezték, hogy most övék a túraösvény is. Na nem mintha egyébként nem az övék lenne, de eddig -bár tényleg sokat járunk túrázni- sosem sétált még velünk szemben egy őzike. 

Túrázz felelősen!