Természetjáró gyerekek
Hogyan lesz egy gyerekből természetszerető turista? Jó kérdés, mi? Megtanítani biztosan nem lehet, ahogy oly sok minden mást sem, csupán a jó példán keresztül. Ahogy az "edd meg a spenótot, mert egészséges" mondat is teljesen felesleges, úgy a "szeresd a fákat és gyalogolj az erdőben" is éppolyan idétlenül hat.
De ha Te szülőként szeretsz kirándulni a természetben, és rendszeresen jártok túrázni, akkor ez a gyerekeknek is éppoly egyértelmű lesz, mint a homokvár építés a játszótéren. Az erdő, mező a gyerekek igazi közege, nincsenek határok, és nincsenek szabályok! Vagy legalábbis nem olyan korlátozó, mint máshol, mert egyébként vannak szabályok, ezt senki ne értse félre...
Aki tehát korábban is túrázott, annak nem okoz nagy fejtörést, hogy mit is csináljon aztán, ha gyerekei születtek. Nem bonyolult, csak el kell indulni. Persze egész mások lesznek a perspektívák, átalakulnak a célok és a motiváció is. Mi az első "túránkat" hordozókendővel 2 hónapos babával a legközelebbi kis erdőben tettük meg, és csupán 4-5 km-esre sikeredett. De mentünk, mert jól esett az egész családnak sétálni egy kicsit a csendben és nyugalomban. Ez nem ugyanaz, mint este babakocsival az utcákon csalingázni. Egész más!!!
A gyerekek is szerették a túráinkat, nagyokat aludtak a kendőben, aztán nézelődtek, ha megálltunk megtapogatták a fákat, leveleket és jó levegőt szívtak. Kúszni, mászni és aztán totyogóként métereket haladni is kiválóan lehet az erdőben, mezőn. Biztos sok kullancsparával megáldott szülő szisszen itt fel... de nem kell félni, csak utána este jó alaposan átvizsgálni a gyerekeket. A kullancsokat meg sajnos a kertben és a játszótereken is éppúgy össze lehet szedni.
Ha még nem igazán vagytok túrázó család, de valahol titkon szeretnétek azzá válni, akkor itt a legjobb alkalom a kezdésre, az ősz ugyanis szuper időszak erre.
A túrázás egyébként nem nagy ördöngösség, ezt valljuk be, és idővel mindenki kitapasztalja, hogy neki hogy jó és kényelmes. Elsőre tehát nem kell semmi extra:
- nézz ki egy közeli terepet, erdőt, ahol vannak túristautak, lehet egy picit menni távol az autóktól, házaktól. Nem kell nagy távolság sem!
- öltözzetek fel kényelmesen és rétegesen. Így ősszel egy vékony pulcsi, esőkabát jó ha van az embernél!
- vigyetek enni és innivalót, egészséges nasikat, és zacskót a szemétnek, ill. a gyűjtögetéshez . :)
A túrát természetesen a gyerek(ek)hez kell igazítani, számít, hogy mennyi idősek, mennyit tudnak menni, és kell a motiváció is, hogy ne unatkozzon a háti hordozóban sem. Az én fiaim imádták piciként a faleveleket akár zöld, akár már száraz állapotban voltak. Mármint a levelek.
Később a kő volt a főszereplő és azzal sétáltunk, dobálták a pocsolyákba vagy a porba. Sok olyan dolgot lehet csinálni túra közben, amit otthon vagy játszótéren a nagyobb népsűrűség miatt nem megengedett. De ugyanilyen menő dolog a toboz/makk/gesztenye/akármi gyűjtés, vagy egy jó kis szalonnasütés (gyerekverzióban persze), vagy ami most épp a legaktuálisabb, az avardobálás és a falevél rugdosás! Igazán jó móka!
Később akár már az úticéllal is lehet inspirálni egy két éves gyereket. Mentünk 20 métert a következő pocsolyáig, aztán 50-et egy kanyarig, 200-at a következő magaslesig. A jelzéseket is lehet keresni vagy mi megbeszéltük, hogy mit csinálnak az erdei állatok, hol laknak a bogarak és a baglyok. Igazából egy anya/apa tudja, mi az a téma, ami eltereli a gyerek figyelmét a gyaloglásról, és közben csak úgy fogynak a (kilo)méterek. A túrát nyilván a család kapacitásához kell igazítani, azaz mennyit tud menni, aki már saját lábon megy, mennyit tud/hajlandó utazni, akit még cipelni kell, vagy e kettőnek mi az optimális kombinációja! :) (Zárójelben jegyzem meg, hogy vannak nehézségek, de nem ér feladni! )
Az ovisok igazi mászó kalandorok már, csak győzzük őket követni... úgyhogy fel a gatyókkal és hajrá!
Jó barangolást Nektek is!
