Ez a kettő olykor nem fér meg egy mondatban sem, pedig kicsi babával és aztán pici gyerekkel is lehet jókat túrázni itthon és külföldön is bőven, csak egy kicsit nekünk is alkalmazkodnunk kell. 

Ha azt látod, hogy valaki egészen kicsi babával (hordozókendőben)  túrázik, akkor szinte biztos lehetsz benne, hogy a baba születése előtt is sokat "ment" már, és később is sokat fognak együtt túrázni.Mi is így voltunk ezzel...

Nyilván vannak feltételek, amiket be kell tartani. Visszavettünk a tempóból, jobban figyeltünk az időjárásra és sokkal(!) több cuccot cipeltünk, de megérte, mert így nem csak a legközelebbi parkba jutottunk ki levegőzni, hanem gyönyörű tájakon jártunk. A babának persze szinte mindegy, de anyának és apának azért nem ugyanaz... 

Nálunk most már nagyok a fiúk, 4 és 2 évesek elmúltak, és a nagy 10-12, a kicsi 2-3 km-t le tud gyalogolni terepen megfelelő motivációval. De ez nem úgy kezdődött, hogy tegnap hopp elindultunk. Viszont az a jó, hogy ha eddig nem is túráztatok, akkor most a babával együtt ti is lazán hozzászokhattok. Hatalmas élmények, igazi feltöltődés és teljes kikapcsolódás vár Rátok! Garantálom! :) Csupán kitartás kell hozzá, mert az eleje azért néha nehéz. Ez alatt azt értem, hogy mindig az első kilométer a legnehezebb. A gyerek nyafog, a táska nehéz, a cipő szoros és csak az hallod, hogy "elfáradtam", "éhes vagyok, de most vagyok éhes" és "anyaaaa, vegyél fel"... Ne dőljetek be a trükköknek, mindennek ellenére lazán versenyt futnak a következő jelzésig, és így tovább... 

Mit cipeltünk pluszban? Hát először is: pelus, váltóruha a babának, naptej, kullancsriasztó a jó időben, víz még akkor is amikor csak szopizik a baba, bébiétel melegen tartóban ha kell, kiskanállal és előkével a későbbiekben, natúr kölesgolyó - nálunk ez sok mindent megold-, legalább két textilpelus, hogy a tartaléknak is legyen tartaléka, pici játék, és amit magunknak vinnénk és még befér. 
Aztán ahogy nő a baba, úgy fogynak az extrák! Egy 2 évessel most már csak pár db pelust kell pluszban berakni, simán eszi amit mi is, na persze odafigyeléssel, hogy mi is az, és simán iszik nagy kulacsból. Ha pedig kisautót akar hozni, akkor befér a saját zsebébe is. 

Az első túráinkon -egy gyerekkel még- hordozókendővel mentünk, aztán csatos hordozóra váltottunk kb. 10 hónapos korban, és ez végig, 2-2,5 éves korig kitartott. Egyrészt azért, mert akkor már csak alváshoz használtuk és lábon is szépen teljesített 3-4 km-t (na jó, néha apa nyakában), másrészt, mert érkezett az öcsi, aki szintén épp most 2-2,5 évesen készül kinőni a hordozós korból. ❤

A túratávok radikálisan csökkentek potyautasaink érkezésével. A korábbi laza 20-25 km-ek 10-12-re csökkentek babával, majd 3-ra totyogóval. Olyanok lettünk, mint a csigabiga, vánszorogtunk fűszáltól kavicsig. De élveztük, ahogy ők felfedezik a világot.

A túrázás persze messze nem a km-ekről szól,hanem hogy jól érezzük magunkat a szabadban, falevelet vagy botokat gyűjtsünk, vaddisznólábnyomot keressünk és aztán jól elfáradjunk.

Aztán szépen lassan újra nőni kezdett a távolság és egyre messzebbre jutottunk egy-egy túra során. Most épp 6-8 km a távunk, mert öcsi már nem alszik a hordozóban és így hamarabb elunja, gyalog pedig még csak 2-3km-ig hitelesített.