Börzsöny az örök kedvenc

Fekete-völgy - Vár-bérc - Holló-kő karika

A Börzsöny mindig is az egyik kedvenc helyünk volt, bármelyik irányból is próbáltuk bejárni. Bőven van itt látnivaló, csúcs és turistaút is, kisgyerekkel mégis át kell gondolni, hogy honnan is induljon az ember. Legutóbb Nagybörzsöny lett a főhadiszállásunk egész 4 napra. A település önmagában is megér egy kirándulást, akár autóval érkezünk, akár a kisvasúttal. Van itt kérem minden - a teljesség igénye nélkül -:

  • Vízimalom szuper vezetéssel 20190508_145904.jpg
  • A falu határában egy 13. századi Szent István templom, ami 10-16 óra között van nyitva, így mi nem jutottunk be, de kívülről is gyönyörű volt. Egyébként ki van téve egy telefonszám is, és a kedves ígéret: "Hívásra jövök!" :)
  • Csipkefaragások, amiket maga a művész, Kókai Géza bácsi ajánl biciklivel járva a falut. Valóban gyönyörűek a faragások!
  • Lek-Vár-lak több százféle lekvárral, szuper hangulattal. A kóstolóért még vissza kell mennünk :)
  • 20190503_174013.jpgIgényes szállás és finom ételek, de ez nem a reklám helye
  • Kisvasút, amivel átszállással egészen Szobig mehet az ember, ha épp elunta az életét, az út ugyanis kb.2 óra brutál zakatolás... De ha Kis- vagy Nagyirtás-pusztáig megy az ember, akkor hirtelen az erdő közepén találja magát, és akár a szélrózsa minden irányába elindulhat túrázni egy jót. Ezt teszteltük is természetesen! :)
  • Jah és nyugalom, csend, jó levegő, erdő, fű, fa, virág, szóval kb. minden, ami nekünk fontos :)

 

Az első túrás napunk épp hétköznapra esett és mivel akkor nem jártak a kisvonatok (érdemes előre utánanézni a menetrendeknek!), olyan túraútvonalat néztünk ki, ahol az autós segítséget igénybe tudjunk venni, ugyanis gyerekkel (2,5 és mindjárt 5 évesek) minden km számít. Így esett a választásunk a kemencei kisvasút végállomására, ahova autóval is be tudtunk menni, a Feketevölgy Panzió táblát követve.

Onnan indultunk gyalog a kék jelzésen. Az út a Fekete-völgyben egy régi kisvasút menten ment, amit a természet kikezdett már rendesen. Vonatmániás gyerekekkel szuper volt a régi sínek között és mellett menni. A sín sok helyen megcsavarodott, eltörött, volt ahol több méteres szakaszt mosott bele a patakmederbe egy nagyobb esőzés. Kicsit hátborzongató volt, de nagy élmény a gyerekeknek. Az út elején még egy otthagyott kis kocsi is a sínen volt (lefékezve vagy odacsavarozva, azt nem tudom). A sín maradványok mellett a számtalan gázló is emelte a túra élményfokozatát, ugyanis nem csak a sín, hanem a Cserna-patak is kísért minket egy darabon.

20190508_145658.jpg

A térkép alapján kinézett szaggatott útvonal, amin vissza akartunk kanyarodni kb. 6-8km-t tervezve összesen, sajnos járhatatlannak bizonyult. Ez nem olyan kivételes eset, nem jelzett turistaút lévén. Némi tanakodás után úgy döntöttünk, hogy ha már itt vagyunk és az idő is szuper, akkor kicsit toljuk meg a napot, és max. majd másnap pihenünk. Így a kék jelzésen indultunk tovább, majd a patakot és a sínt elhagyva felkanyarodtunk a völgyből.

Némi emelkedő és kanyargás  után rátértünk jobbra a piros kereszt jelzésre. Az eső itt csepergett kicsit, de nem volt szél, úgyhogy kényelmesen megebédeltünk egy farakás mellett ezen a szakaszon. A menü a szokásos túra-táp: kifli - kockasajt/májkrém - zöldség (opcionális). Ha nem otthonról indulunk, akkor nem mindig készítünk előre szendvicseket, csak beugrunk reggel egy boltba "este úgyis lesz meleg vacsi" felkiáltással. A gyerekek szerencsére nagyon rugalmasak ebben a témában.

Tovább haladva elértük a Vár-bércet, ami egy magas sziklakiemelkedés, tetején a Salgóvár romjaival. Nem másztunk fel a tetejére, így is volt előttünk bőven km. Az út nem sokára átváltott a sima piros jelzésre, mi pedig elértük Holló-kőt. Ahogy a fák fogynak, a sziklák egyre nagyobbak a lábunk alatt, és kitárul a panoráma, az valami csuda jó érzés. Még a 2,5 évesem is azt mondta (igaz ő ekkor már bőven apa hátán potyázott), hogy "anya, ez szééép".

20190502_145217_001.jpg

Innen már tényleg, de tényleg csak lefelé kell menni. A térkép jelez két kilátó pontot a Jancsi-hegy után, és valóban érdemes is megállni körbenézni, mielőtt egy jobb kanyarral a piros négyzet (és Tanösvény) jelzésen visszatérünk az autóhoz.

A túra 11,6 km lett, a majdnem 5 évesem simán végignyomta (nem volt nagy zsákbamacska, ment már ennyit, csak más terepen), bár este nem kellett nagyon altatni :D Sőt, engem se, fullosan elfáradtunk, mert volt szint is bőven kb. 450m fel és ugyanennyi le. Első osztályú túra volt,  másnap pedig tényleg pihenősebb napot tartottunk!